(1. Fejezet) 6. Rész

~Sziasztook! :) Megjött a kövi rész! Jó olvasást! Remélem tetszeni fog. *Niky*

Semmit nem éreztem. Csak a tűzoltók, mentők hangját hallottam, senki másét. Nessi! Lucy! Úr isten! Hol vannak? Szememet próbáltam kinyitni, de nem nagyon sikerült. Valaki megfogta a tarkómat, és leemelte az a lélegeztető izét a számról és az orromról. Szemeim kipattantak, fel kellett ültöm. Köhögtem, fulladoztam. Az a valaki még mindig ott volt a fejem mellett. Még köhögtem párat, utána hátrafordultam. Az a valaki Niall volt. Megfogta a kezemet.
-A többiek?-kérdeztem kómásan.
-A másik kocsikban vannak.-felelte olyan kedvetlenül amilyenül csak lehet. Megpróbáltam felállni, de nem nagyon sikerült.
-És... Mi a bajom?
-Enyhe füstmérgezést kaptál. Mint én.-Olyan jól esik hogy még csak most találkoztunk először, de vigyáznak ránk.
-És a többi srác? Nekik?...-szememmel kerestem őket, de nem lűttam sehol semelyik srácot.
-Kórházban vannak. Nekik súlyosabb a füstmérgezésük.
-Neked ott kéne velük lenend, nem itt! Na menjél csak szépen be hozzályuk!-jöttek oda Nessi-ék. Megöleltem őkett, mivel már tudtam lábra állni meg sétálgatni egy keveset.
-Jó, de csak ha ti is jöttök.-mosolygott kedvesen.
-Mi?-lepődtem meg.
-Aha..
-Mondjuk én kíváncsi vagyok a srácok állapotára.-mondta Lucy.
-Oké, akkor menjünk.-megindultunk a kocsi felé vagy inkább mondjam "terepjáró"-nak. Beszálltunk, majd Paul a menedzserük beindította a kocsi és elindultunk. Hamar odaértünk, bementünk, majd rögtön a recepció felé vettük az irányt. Mikor odaértünk, a nő már mutatta a kezével, hogy balra kell mennünk. Niall csak intett neki egyet, és mentünk. A kórterem előtt csak egy doki volt és egy asszisztens.
-Doki! Mi van velük?-kérdezte Niall mikor odaértünk. A dokinak 2 perc kellett mire leesik neki hogy ki áll előtte.
-Jónapot. Az állapotuk stabilizálódott, jobban vannak, ha minden igaz holnap kiengedhetjük őket.-válaszolta kedvesen.
-Ohh...-könnyebbült meg Niall.-Be lehet hozzájuk menni?
-Igen.
-Köszönjük.-Niall kinyitotta az ajtót, majd bementünk. A négy srác ott feküdt tehetetlenül, de már jobban. Lucy odament Zayn-hez és megfogta a kezét. Valamit suttogott neki, majd visszajött hozzánk.
-Mit mondál neki?-néztem rá kérdőn.
-Semmit. Mindegy.
-Oké.
-Srácok ébren vagytok?-kérdezte Niall.
-Igen. Én igen.-szólt Harry.
-Meg mi is.-intettek a többiek is. Megkönnyebültünk mindannyian, hiszen nagyon aggódtunk miattuk.
-Hogy vagytok?-kérdezte Nessi.
-Köszi jól.-mondta Louis. Engem Niall valahogy jobban érdekelt mint a többiek. Nem tudom miért, de talán azért met  ő volt ott mellettem amikor felébredtem. Ő fogta meg a kezemet amikor odaadta a cetliket. Azt hiszem beleszerettem... Nyeltem egy nagyot, mire rámnézett.
-Mi a baj?-kérdzete kétségbeesetten.
-Öhm.. Semmi.-dadogtam.
-Biztos?
-Igen, persze. Jól vagyok.-bólogattam erőteljesen, majd magamra erőltettem egy mosolyt. Odamentem Harry-hez beszélgetni egy kicsit, majd utána Louis-hoz, és a többiekhez is. Niall engem figyelt egyfolytában, csak tudnám miért. Lehet észlelet valamit abból, hogy beleszerettem?

~Niall szemszöge~

Lisa nagyon fura volt az előbb. Nem tudom mi lehet a baja. Már csak annyit tudok, hogy a srácoknak nagyon vigyázniuk kell az elkövetkezendő időkben, és hogy beleszerettem Lisa-ba.. Beszélt midnegyik sráccal, miután elment melőlem. Közben figyeltem. Egyszer észrevette ezért gyorsan elkaptam onnan a tekintetemet.

~Lisa szemszöge~

Ahh... Hajnali kettő múlt. Úgy érzem mindjárt kifekszek ide valamelyik srác mellé. 
-Ajj. Nem megyünk haza? Mindjárt kidőlök ide valamelyik srác mellé és úgy elalszok hogy csak csókkal lehet majd felébreszteni!-nyafogtam kicsit, mire mindenki rám figyelt.
-Szerintem is mennünk kéne, nem akarunk utban lenni...-folytatta helyettem Lucy. 
-Mi? Nem vagytok utban! Sőt! Örülnénk ha velünk lennétek a turné alatt. Úgy is már csak három állomás van.-mondta Liam.
-Biztos ez?-nézett rájuk kérdőn Nessi. A srácok heves bólogatásba kezdtek. Hosszú csend után Louis szólalt meg.
-Akkor jöttök, vagy nem?-kérdezte.
-Nem is tudom... Megyünk?-kérdeztem a csajokat, mire ők huncut mosolyra húzták szájukat, és egyszerre mondták, hogy "Megyünk!", majd elkezdtünk nevetni.
-Ez az!-kiáltott Harry, amin mégjobban röhögnünk kellett, mivel úgy csinált, mintha a vonaton a kűrtöt húzta volna meg.
-De most jobb lenne mennünk csajok, még aludnunk is kéne.-mondta Lucy.
-Szerintem is, menjünk.-helyeseltük egyszerre Nessi-vel. Megint mosolyogtunk egyet, majd kiléptünk a kórterem ajtaján Niall-al az oldalunkon, mert felajánlotta, hogy elvisz minket haza. Mikor beértünk az utcánkba, mondtam neki, ogy innan a harmadik ház.
-Szép..-mondta miután kiszálltunk.
-Köszi.-mondtuk kórusban.
-Holnap reggel mikorra jöjjek? Mert délben indul a gép..-kérdezte.
-Öhm... Kilenc?-néztem a csajokra.
-Oké, legyen kilenc.-mondta Niall.-Akkor holnap jövök! Jóéjt! Már amennyi vissza van belőle!-nevetett majd elhajtott. Bementünk a házba, majd bementünk a szobáinkba, lezuhanyoztunk, mert mindegyikőnknek van külön fürdőszoba, és bebújtunk az ágyba. Hajnali háromkor el is aludzunk, vagyis én akkor annyit tudok.

(1 fejezet) 5. Rész

Sziasztok! Meghoztam a következő rész! Jó olvasást! :)

Hazaértünk.2 óra. Időben vagyunk. Elkezdtünk készülődni, elintéztünk mindent. Kerestünk egy jó ruhát amit felvehettünk a koncertre.
Lucy ezt:


Nessi ezt:




Én pedig ezt választottam:






Gyorsan magunkra kaptuk a ruhát, majd kifésültük a hajunkat és lófarokba kötöttük. Ez kész. Lementünk a konyhába és mindenkinek csináltam egy szendvicset. Átadtam, és leültünk TV-t nézni. Mivel sokat nézzük a Vivát, most is ott álltunk meg. Éppen ez a szám ment: One Direction - More Than This.Nagyon szeretjük ezt a számot és mire véget ért meg is ettük a szenyánkat. 1 óráig még a kanapén időztünk. Kikapcsoltuk a TV-t és elindultunk a koncetre. Pont időben érkeztünk.
A stadion megtelt, mi meg befurakodtunk az első sorba, ahova a jegyünk szólt. Fények, zene és a fiúk is megérkeztek. Hatalmas sikítozás töltötte be a stadiont, de miután halkabb lett a sikítozás, a fiúk elkezdték az első számmal. A Little Things-el kezdték. Niall szólója annyira aranyos volt! Elkezdett sírni, de Liam segített. Fel is vettük: Little Things A végén mi is segítettünk a srácoknak. Mindegyik számot nagyon élveztük, kívülről fújtuk az összeset. Az egyik dalnál Niall lehajolt hozzánk, és egy cetlit nyomott mindegyikünk kezébe. Az enyémen Niall-től volt, Nessi-é Liam-től, Lucy-é pedig Zayn-től egy levél. Egymásra néztünk majd mosolyogtunk egyet és tovább tomboltunk a többi zenére. A koncert után elmentünk a színfalak mögé, és a srácok öltözőit kerestük. Egyik ajtón ez állt: One Direction öltöző. Végre! Bekopogtunk, és Harry nyitott ajtót félmeztelenül. Szuper...
-Niall! Itt vannak a lányok!-szólt hátra.
-Megyek!-kiabált vissza a szőkeség és már itt is volt.
-Sziasztook! Már vártunk titeket!-invitált beljebb minket az öltözőbe. Szép, rendezett volt. Csak az öt srác volt ott.
-Öhm... De minek hívtatok minket ide?-kérdeztem furán, hisz nem minden nap találkozhat az ember sztárokkal, akik még be is hívják őket az öltözőikbe.
-Hát...-vakarta meg a tarkóját Niall.-Az van, hogy már mikor beléptetek az ajtón a koncertre, azonnal kiszúrtunk titeket.
A csajokkal leesett az állunk. El sem hittük, hogy eljuthattunk a koncertjükre. Nagyon nehezen szereztünk jegyet, és a végén me itt állhatunk velük az öltözőikben. Nem nagyon jutottunk szóhoz, de a tűzjelző megtörte a csendet. Elkezdtünk kifelé rohanni. Legalább megtörtént, hogy találkozhattunk velük. A srácok félmeztelen futottak utánunk. A végén már nem tudtuk merre menjünk, ezért a srácok vették át az irányítást. Már mindenki fuldoklott a füsttől, tele volt vele minden. Tűzfal vett körbe minket, nem tudtunk merre meni, de aztán Louis talált egy kifele vezető utat a tűzből, így hát arra vettük az irányt. Louis-t követtük, mignem megint csak egy tűzvesztőbe értünk. Lángok mindenhol, csak a füstöt lehetett érezni. Azt hallottuk még, hogy a tűzoltók kiabálnak, hogy gyorsan még több vizet, de utána minden elsötétült. Nekem. Testem a földre hullt, tehetetlenül. Akárhogyan akartam is felkelni, nem bírtam...

Közérdekü!

Sziasztok! Kérlek titeket, vagy komizzatok, vagy tegyetek egy pipát ezekhez, a bejegyzések alá! --> Nagyon jó. Jó. Ne folytasd. Valamelyikhez légyszi, vagy komment! Nagyon fontos lenne! Előre is köszi. :) Nagyon jól esne, legalább két komi mindegyik részhez. :(  De sajna ezt még nem kaptam meg. :( De remélem most lesz pár. Köszi.
Ui.: És még annyi, hogy ennél a posztnál légyszi mondjátok meg, hogy érdemes-e folytatni a blogot. (A következő résztől lesz izgalmasabb...) Köszönöm! *Niky*

(1. Fejezet) 4.Rész

Sziasztook! Itt a 4. Rész is. :) Rövid lett, bocsika, csak még írnom kell máshova is. Na de nem is szaporítom tovább a szót... Jó olvasást! :) 


Reggel fél hét. Kimásztam az ágyból, beálltam a szekrény elé és hosszas tanakodás után ezt vettem elő:

Felkaptam magamra, átfutottam a fürdőbe, gyorsan fogat mostam, hajam kifésültem, lófarokba kötöttem. Visszamentem a szobámba, előkerestem a sminkes dobozt, feldobtam egy kevés sminket, és lebattyogtam a konyhába. A csajok már lent voltak készen állva. Lucy-n ez volt:

Nessi-n:

-Jóó reggelt!! Szépek vagytok!-tértem be a nappaliba.

-Reggelt. Te is!-jött a válasz. Bementem a konyhába, csináltam magamnak egy szenyát, majd visszamentem a nappaliba. Benyomtam a TV-t és leültem. Még nem is jutott eszembe a koncert. A csajok is megreggeliztek, és lassan elkészültek a "szépítkezéssel" is. 

-Mehetünk?-kérdezte Lucy.

-Persze! Már várom mi lesz az első feladat! Vagyis hogy kinek kell megcsinálni a körmét. Meg ilyenek...-kezdett bele Nessi. Elindultunk. Mikor odaértünk bementünk az irodába. Mark megmutatta az egész munkahelyet. Elsőnek a leggyakoribb vendégének a körmeit csináltam meg. A lányok a két második leggyakoribb vendéget. Mikor készen lettünk a körmökkel a vendégek meg voltak elégedve. Sőt, mi több. Mindegyikőjük fiatal, olyan húsz-huszonegy évesek lehetnek. 

-Szép... Nagyon szép! Meg vagyok elégedve!-mondta az én vendégem.

-Köszönöm.

-Ezek is szépek lettek! Nagyon.-mondta a másik, akinek Lucy csinálta a körmét.

-Köszönjük.-mondták egyszerre a lányok. Mike is megnézte a körmüket. Meg volt elégedve.

-Lányok... Ez, tökéletes! Fel vagytok véve! Gratulálok!-mikor kimondta, akkor egyből egymás nyakába ugrottunk. Már majdnem sírtunk, mikor Mark megszólalt.

-Akkor lányok, munkához! Ott is vannak a vendégeitek!-mutatott három fiatalabb lányra. Odamentünk hozzájuk, és megcsináltuk a körmüket, meg amit még kértek. Elégedetten távoztak. Mark is elégedett volt. Aztán jött még pár vendég, és lejárt a munkaidőnk. Kereken délben. Bementünk Mark-hoz, hogy elmentünk. 

-Mark! Elmehetünk?-dugtam be a fejem az ajtón.

-Persze! Menjetek csak!-mosolygott.

-Köszi! Szia! Holnap ugyanilyenkor itt leszünk!-becsuktam az ajtót, és odafordultam. 

-Mehetünk a koncertreee!!-ugráltam. Miután kiugráltuk magunkat, megindultunk a kijárat felé. Megindultunk hazafelé. Fél óra alatt otthon voltunk, mivel még beültünk egy kávéra a Nando's-ba. 

Innen fogom folytatni a részt! Bocsi hogy rövid lett. :( De a kövi szerintem hosszabb lessz. :) Puszi *Niky*

Rész késés!!

Sziasztok! Sajnálom, de nem fog ma jönni rész. A másik bogomba is kell írnom, ezért csak jövőhéten számítsatok részre! So sorry!  Puszi *Niky*

(1. Fejezet) 3. Rész

Sziasztook!! Meghoztam a kövi részt! Kövi rész időpontja remélhetőleg: 2014. 04. 25. Ha késik a rész akkor előre is bocsánat! :) Jó olvasást! Puszi, *Niky*. :)


Reggel korán keltem. Egyrészt nem tudtam aludni, másrészt a munkakeresés miatt. Ezt vettem fel:

Azért ezt a ruhát választottam, mert munkát keresni nem mehetek olyan itthoni, vagy bulizós ruhákba. Lementem a konyhába. A lányok már lent voltak. Lucy ruhája:

Ness ruhája:

-Jó reggelt lányok!-köszöntem nekik.

-Reggelt!-köszöntek vissza icsit kómásan. Én fel voltam dobva, mivel holnap megyünk 1D koncertre.

-Hé! Ne legyetek már ilyenek!Holnap 1D koncert!-ugráltam be a nappaliból a konyhába.

-Jé! Tényleg! Köszi hogy szólsz! Máris jobb a kedvünk!-álltak fel, majd odajöttek k is a konyhába.

-Mit együnk reggelire? Mert én arra gondoltam, hogy beülhetnénk a Nando's-ba.-adta az ötletet Ness.

-Jó! Akkor menjünk!-felvettük a cipőnket, megfogtuk a táskáinkat, majd megindultunk a Nando's felé, habár nemnagyon tudtuk merrefelé van. Néha megálltunk és megkérdeztünk egy embert, hogy merre van a Nando's. Nagy nehezen, de odataláltunk. Beálltunk a sorba. Kb úgy hárman lehettek előttünk. Mikor sorrakerültünk, én rendeltem egy pizza-t, nagy Cola-t és egy kávét. A lányok is pizza-t kértek. Üdítőből Ness narancsot, Lucy pedig szőlőt kért. Megkaptuk a rendelést, majd kerestünk egy asztalt, ahova leülhetünk. Pont az ablak mellett találtunk is. Az otthoni kedvenc kajáldánkban is mindig ablak mellett ültünk. Szokásunk mondani, hogy mi "ablakpártiak" vagyunk. Ezen mindig röhögünk. Megettük a pizzákat, megittuk az üdítőket. Elindultunk munka után nézni. Mind a hárman sminkesnek tanultunk, ezért olyan szalonokba mentünk, ahol felvétel volt. Mindegyikünk beszélte az angolt profin, mivel szerencsénk volt Mrs. Swan-hez, és ő full angol. Ezért tudunk olyan jól angolul. Odaértünk egy üzlethez. Bementünk, megkerestük a főnök irodáját. Bekopodtunk.

-Igen?-hangzott persze angolul a válasz.

-Jónapot. Szeretnénk munkára jelentkezni. Mindhárman.-válaszoltam angolul.

-Hány évesek vagytok?

-Én tizennyolc, Lucy is, Ness pedig tizenhét. Az én nevem amúgy Lisa.-nyújtottam a kezem. Kezet fogtunk mind a főnökkel.

-Az enyém. Mark Mecguier.

-Örvendünk.-mondta Ness.

-Akkor mikor tudnának kezdeni?-kérdezte kedvesen.

-Kérem, ne tegezzen minket. Mi vagyunk a munkások. Akár most is.-válaszoltam mosolyogva.

-Okés. Akkor ha akartok akkor próbaidőre felveszlek titeket. Az nálam Egy-két nap.

-Rendben. Akkor mikor jöjjünk?-kérdezte Lucy.

-Holnap reggel Nyolc megfelel?

-Öhm. Persze. De este meddig kell lennünk? Mert igazság szerint koncertre megyünk.

-Neketek csak délig kell ittlennetek.

-Köszönjük! Akkor holnap!-mentünk ki.

-Sziasztok!-köszönt el. Kimetnünk az ajtón, ki az épület elé. Megkönnyebbülve fújtuk ki a levegőt, amit az idegesség alatt gyűjtöttünk össze.

-Ez lerendezve!-áradt mindegyikünk arcáról a megkönnyebbülés. 

-Hány óra?-kérdeztem.

-Egy. Délután egy kereken.-válaszolt Lucy.

-Akkor azért vagyok éhes!-mondtam, de a vége már röhögés lett.

-Na menjünk együnk valamit.

-De először be kéne vásárolni Nessi!-nevettem.

-Ja! Tényleg!-majd elnevette magát.-Akkor vásároljunk és utána menjünk haza enni.-elindultunk a boltba. Nem messze volt az üzlettől, ahol dolgozni fogunk. Bementünk a boltba. Fogtunk egy kocsit, telepakoltuk Pizzával, vajjal, kenyérrel, tejjel, kakaóporral, kiflivel, zsemlével, cukorral, kávéval, szalámikkal. Vettünk egy karton CocaCola-t, narancslevet, szőlőlevet, majd beálltunk a sorba. Felpakoltunk a futószalagra, fizettünk, visszadobáltuk a cuccost a kocsiba és mentünk is. Alig bírtuk kitolni a kocsit. A bolt előtt ahol a kocsik vannak kiszedtük a szatyrokat, majd én visszatoltam a kocsit a helyéte. Fogtunk egy taxit féluton, mert már leszakadt a kezünk. Betettünk mindent a taxi csomagtartójába, mi pedig bevágódtunk házra. Bediktáltuk a címet, majd elindultunk. Hazaértünk. Nagynehezen kiszedtük a csomagokat, a sofőr persze hogy nem segített. Kifizettem az utat, majd becipeltük a szatyrokat. Ránéztem az órára. Fél három. Szuper. Olyan éhesek voltunk, hogy alig álltunk a lábainkon. Na meg persze el is voltunk fáradva. Elpakoltuk volna a cuccokat, csak lusták voltunk. Ezért inkább csak feltettük őket a konyhapultra, márha azt lehet feltevésnek mondani. Inkább mondom feldobálásnak. Kikutattuk belőlük azt a kaját ami nekünk tetszett, majd falatoztunk. Negyed négy volt mikor végeztünk a kajálással. Ledőltünk a kanapéra, bekacsoltuk a tévét. Éppen kapcsolgattuk a csatornákat, amikor egy olyan csatornához értünk, amin az 1D adott interjút. Azonnal bámulni kezdtük a tévét kimeredt szemekkel. Mikor bejelentették, hogy holnap koncertet adnak a O2 arénában ugráltunk, mert az első sorba szóltak a jegyeink. Miután lenyugodtunk visszaültünk a helyünkre, majd tovább néztük az adást. Kb hat óráig a tv előtt ülhettünk. Gondoltam úszok egyet. 

-Jöttök úszni?-kérdeztem őket.

-Aha!-pattantak fel. Felmentünk a szobáinkba, átvettük a rucikat. Ez az enyém:

Lucy-é:

Ness-é:

Kimentünk a kertbe, persze vittünk ki törölközőt is. Én ugrottam be elsőként. A víz pont jó volt. 

-Gyertek!-fröcsköltem rájuk a vizet. Bejöttek, majd "vizcsatába" kezdtünk. Mindenki bukott fel-alá a vízben. Mindenki fröcskölt mindenkit, közben pedig jókat röhögtünk. Hétig bent voltunk a vízben. 

-Én elmegyek aludni szerintem.-Szoltam a csajoknak, majd kimentem a konyhába. 

-Mi is megyünk!-kiabáltak. Felmentem a szobába, átvettem a fürdőruhát pizsamára, majd még szóltam a lányoknak, hogy bementem aludni. Gondoltam megnézem FB-t és Twitter-t. Face-n egy csomo új kép a srácokról. Szupi! Végignéztem őket, majd kiléptem fb-ből. Átléptem Twitterre. Plussz húsz követő. Ez az! Megnéztem a híreket. A srácok is írtak ki a holnapi O2 arénai koncertről. Miután megnéztem mindent amit akartam kiléptem Twitterből. Kinyomtam a laptopot, odatettem a helyére, majd irtam anyunak egy üzenetet, hogy:

Megérkeztünk. Már találtunk is munkát. Egy szalonban. Mindhármunkat még csak próbaidőre vettek fel. Puszi: Lisa, Nessi, Lucy. xx

Elküldve. Kész. Letettem a telefont a helyére. Betakatram magam, átfordultam a másik oldalamra, majd olyan nyolc óra körül elnyomott az álom. 

(1. Fejezet) 2. Rész

Hali! Bocsi, hopgy ilyen későn hoztam a részt, de az az igazság, hogy nagyon nem volt időm, és nagyon kedvem sem volt. De most itt van. :) Jó olvasást! *Niky*



Csörög az ébresztő. Már majdnem leestem az ágyról, annyira forgolódtam, és kerestem a telefonom. Végre megvan! Kinyomtam az ébresztőt, majd megnéztem, hány óra. Hat. Még aludhatok. Mi? Hat? Nem! Fel kell kelni mert ma megyünk Londonba! "Ezt a napot már mióta vártam."-gondoltam magamba, miközben kimásztam az ágyamból. Yeah. Végre. Csoda történt nem vertem bele a fejem a falba, mint minden reggel, ezzel a mondanivalómmal: "Mikor megyünk már Londonbaaa!" Gyorsan bementem a fürdőbe, elintéztem amit kell, majd visszavonultam a szobámba. Odamentem az asztalomhoz, mert tegnap már kikészítettem a ruhát. Ez lett az: 

Összekötöttem még a hajamat lófarokba, majd megfogtam a bőröndjeimet, és lebattyogtam. Anyuék már lent voltak. Éppen reggeliztek.

-Reggelt!-köszöntem ,majd ledobtam a bőröndöket a cipős szekrény elé. 

-Jó reggelt!-adott anya egy puszit, miután visszamentem a konyhába. 

-Van valami kaja? Éhen halok!-kutattam a szekrénybe müzli után. Mikor megtaláltam vettem elő egy tányért, és tejet a hűtőből. Leültem az asztalhoz, majd megcsináltam a reggelim. 

-Hogy aludtál?-szólalt meg végre apa. 

-Jól. Te?-adtam rövid válaszomat. 

-Elég jól. De egyél mert már fél nyolc!

-Mi?? Már! Anyám!-gyorsabbra vettem a tempót az evésbe, majd mikor megettem beletettem a tálat a mosogatóba, a müzlit és a tejet a helyére, majd felmentem a szobámba a telefonomért, hogy felhívom Lucy-t és Ness-t. Ness-t hívtam. Kicsöng.

-Szia!-szólt bele.

-Szia! Kész vagy? Mindjárt indulunk tőlünk! 

-Igen! Már indulunk hozzátok! 

-Okés! Várunk titeket! Megcsörgetem Lucy-t is! Puszi!

-Puszi!

Ez letudva. Jöhet Lucy. Kicsöng.

-Haló?

-Szia Lucy! Készen vagy?

-Igen, persze! Már úton vagyunk felétek.

-Á! Pont mint Nessi-ék! Szper! Várlak titeket! Puszi!

-Okés! Szia!

Ez is kész. Háromnegyed nyolc. Csöngettek.

-Nyitom!-kiabáltam. Mikor kinyitottam, ott álltak Lucy-ék és Nessi-ék együtt. 

-Csókolom! Sziasztok lányok!-köszöntem, majd beengedtem őket.-Anyu! Apu! Megjöttek!-kiabáltam anyuéknak. Kijöttek a konyhából és üdvözölték a lányok szüleit, és a lányokat. 

-Kértek valamit inni?-kérdeztem a lányokat.

-Nem köszi. Én nem.-mondta Lucy.

-Én sem.

-Oké. De akkor is mindjárt indulunk!!-ugráltunk. 

-Na! Nem vagyunk már öt évesek.-nevetett Lucy.

-Igaz.

-Lisa! Gyertek légyszi!-kiabált anya. 

-Megyünk!-kiabáltuk vissza egyszerre. Mikor odaértünk, valamit nagyon dugdostak a hátuk mögött.

-Mi az?-kérdeztük egyszerre. Mindannyian odamentünk a szüleinkhez, majd ők egymásra néztek, és bólintottak. Elővették a hátuk mögül azt a három kis darab papírt. Mikor közelebbről tanulmányoztuk, egy koncert jegy volt az! Méghozzá One Direction! 

-ÁÁÁÁÁÁ!!!!-sikítottunk fel.-Köszi köszi kösziii!!-őleltük meg őket.

-Jól van na! Elég legyen! Inkább induljunk, mert lekésitek a gépet! 

-Oké! Akkor induljunk!-fogtam meg a bőröndeimet. Betettem őket a kocsi csomagtartójába, majd bepattantunk a csajokkal hátra, mert velünk jöttek, a szüleik meg külön. Az odaút csendesen telt, csak hol az ablakon keresztül bámultunk ki, hol a koncertjegyeket néztük. Megérkeztünk. Végre, mivel fél órára van tőlünk a reptér. Kiszálltunk a kocsiból, majd bementünk.

-Hát itt lennénk.-szólalt meg Lucy anyukája. 

-Igen.

~A kilenc órakor induló járat Londonban öt perc múlva leszáll!~- szólalt meg a hangosbemondón egy kedves női hang. 

-Akkor ideje lenne búcsúzni.-fordultam apuék felé. Megöleltem őket, majd apa hozta a cuccaimat. Lucy és Nessi is elbúcsúzott  a szüleiktől, majd megfogtuk a csomagjainkat, és megindultunk a repülő felé, ami idő közben leszállt. Odatettük a csomagokat a futószalagra, ami majd átszállítja a pepülő csomagterébe. Felszálltunk a gépre, majd még integettünk egy utolsót anyuéknak, és elindult a gép.

~Kérjük kedves utasainkat, kapcsolják be öveiket, és keressék meg ülőhelyeiket!~-Szólalt meg ismét a női hang. Megkerestük a helyeinket. Pont egy más mellé szóltak a jegyek. Leültünk, majd bekapcsoltuk az öveinket. 

-Indulunk. Végre.-szólalt meg hosszas csend után Ness.

-Igen. Már nagyon várom, hogy odaérjünk.-mondtam.

-Nagyon nagyon izgulok!-mondta kicsit hangosabban Lucy. Ezen elröhögtük magunkat. Kinéztem az ablakon. Olyan jó lesz végre egy One Direction koncertem lenni. Idő közben elaludhattam, mert  arra ébredtem, hogy megint megszólal a női hang:

~Kérjük kedves utasainkat, kapcsolják be az öveiket. Hamarosan leszállunk.~-mondta. Bekapcsoltuk az öveinket, majd vártunk. Lassan ereszkedni kezdtünk. Miután földet ért a gép, leszálltunk, gyorsan fogtam egy taxit, amibe gyorsan beledobáltuk a cuccainkat, bediktáltam a számot, majd elindultunk. Mikor odaértünk a házunk elé, elállt a szavunk. Olyan szép volt! 

Bementünk. Olyan szép, hogy gyorsan mindegyikünk megkersete a magának való szobát, mert hat szoba, három fürdő, egy konyha és egy nappali van. Bejártuk az egész házat. Este felé járt már. Hét óra. 

-Csajok! Én szerintem elmentem aludni!-kiabáltam, miután megettük a vacsit. 

-Oké!-kiabálták vissza. Bementem a fürdőbe, megfürödtem, bementem a szobámba, majd bekapcsoltam a laptopom. Felléptem Twitterre. Hmm... Semmi érdekes sincsen. Inkábba fellépek Facebook-ra. Harminchatan vannak fent chat-en. Egy csomó új hír van a srácokról. Gyorsan megnéztem őket, majd kiléptem Face-ből. (Azért fekszem le ilyen korán, mert holnap kell munkát keresnem.) Lekapcsoltam a laptopot odatettem az asztalra, maj bebújtam az ágyamba. Pihe puha ágyikó. 

Még kicsit tűnődtem hogyan lássak hozzá a munkakereséshez, de aztán rájöttem. Fél nyolckor elnyomott az álom. 

(1. Fejezet) 1. Rész

Sziasztok! Kicsit hamarabb kész lett a rész. :) A kövi részt szerintem Szerdára, vagy holnap estére várjátok! Jó olvasást, és jó éjszakát! :) Puszi *Niky*



Reggel arra ébredtem, hogy valaki kopog az ajtómon.
-Ki az?-mondtam félig kómásan.
-Anyu. Csak annyit akarok mondani, hogy igyekezz, mert holnap megyünk Londonba. Ugye nem felejtetted el? Még el is kell pakolnod, fel kell hívnod Lucy-t és Nessi-t is.-nyitotta be az ajtót. 
-Oh, tényleg. Köszi hogy szóltál!-másztam ki az ágyamból. Miután kiment a szobámból, odabattyogtam a szekrényemhez, majd elkezdtem válogatni a ruháim között. Végül ez mellett döntöttem:

Gyorsan magamra kaptam, bementem a fürdőbe, magamra dobtam egy minimális sminket, lófarokba kötöttem hosszú barna hajam, majd visszamentem a telefonomért a szobámba. A szobám nem nagy szám. Van benne egy ágy, egy asztal, íróasztal, TV. Nemrég kaptam anyuéktól egy laptopot, aminek nagyon örültem, mert az ember nem minden nap kap egy laptopot, méghozzá a legszebbet. Megfogtam a telefonom, majd tárcsáztam Lucy számát. Kicsöng.

-Szia Lisa! Mizu?-szólt bele.

-Szia. Ugye nem felejtetted el, hogy holnap megyünk Londonba??

-Nem! Persze hogy nem! Egy ilyen történelmi eseményt soha nem felejtenék el! De most pakolok, úgyhogy leteszem. Holnap előttetek találkozunk nyolckor! Puszi!

-Okés. Szia, puszi!-tettel le. Jöhet Nessi. Kicsöng.

-Szia Lisa!-kiabált bele a telefonba.

-Ne kiabálj légyszi!-nevettem.

-Jó-jó csak izgatott vagyok a holnap miatt.-vette lejjebb a hangerőt magán.

-Én is. Ezek szerint nem felejtetted el. 

-Hogy felejthetném el! A holnap egy történelmi nap lesz!

-Lucy is ezt mondta, idézem "Egy ilyen történelmi eseményt soha nem felejtenék el!"-utánoztam Lucy hangját.

-Haha! Ez jó volt.-nevetett.

-Tudom.

-De én leteszem, mert pakolok. Holnap előttetek nyolckor! Szia!

-Oké! Szia!-ezek annyira egyformákat beszéltek. Mintha betanulták volna. Mind egy. Mosolyogtam egyet, majd elkezdtem pakolni. Elővettem egy bőröndöt, majd telepakoltam ezekkel a ruhákkal:

És még sok ilyet. Elővettem egy másik bőröndöt is, amibe beletettem a cipőimet:

Miután mindent bepakoltam, és a sminkes táskát is odatettem a bőröndök mellé. Odaálltam a(z) One Direction-ös posztereim elé, és azokat kezdtem el leszedni. Miután leszedtem őket, elővettem egy mappát, majd beraktam azokba, a mappát pedig betettem az egyik bőröndbe hogy ha odaértünk, akkor ki tudjam rakni a falra őket. Lebattyogtam a konyhába ebédezni, mert már dél volt, mikor végeztem.

-Jó reggelt kicsim!-jött oda apu, majd egy puszit nyomott a fejemre. Igen. Ez az én jó öreg apám.

-Reggelt. Mi a kaja?

-Kedvenced! Paradicsom leves, és krumplis tészta!-kiabált anyu a konyhából. Gyorsan odafutottam hozzá, majd megöleltem. 

-Köszi!-mondtam, miközben elővettem egy tányért, és teleszedtem paradicsomlevessel. Leültem az asztalhoz, majd enni kezdtem. 

-Apa, mikor mész dolgozni?-kérdeztem két nyelés közben.

-Majd holnap. Miért?

-Ja. Jó. Csak azon gondolkoztam, hogy elmehetnénk futni, vagy lovagolni.

-Futni. Inkább futni. Nem vagyok oda nagyon a lovakért.

-Miért?-néztem rá furán.

-Hát, apádat régen leejtette egy ló a hátáról, és eltört a lába, meg agyrázkódása lett, mert terepen esett le róla.-tette oda elém a krumplis tésztát anyu, mert idő közben végeztem a levessel.

-Az nem jó.

-Nos, igen. Ezért. De azt hiszem, most már ideje megint megpróbálni. Tudod mit? Inkább menjünk el lovagolni. Terepre! Együnk, és mehetünk is. Tudok egy jó lovagló helyet.

-Öhm... Oké.-gyorsan megettem a kaját, majd felmentem a szobámba átöltözni egy lovaglóruhába, mert lovaglóóráim is vannak minden Szerdán és Csütörtökön, de csak máig, mert holnap megyünk a csajokkal Londonba. Ez a ruhám:

Gyorsan felkaptam magamra, majd lefutottam. Apu már kész volt. Ő rajta is lovagló ruha volt. Beültünk a kocsiba, majd a legrövidebb úton a lovagló iskolához mentünk. Mikor odaértünk Josh, a lovászfiú fogadott minket.

-Sziasztok.-köszönt.

-Szia. Jöttünk lovagolni.-mondtam.

-Apud is lovagol? Nem is tudtam.

-Igen-adtam rövid választ.-De akkor kezdjük is. Én profi lovat kérek magamnak, a legjobbat légyszi. Apu te melyiket kéred?-fordultam volna apu felé, de nem volt mellettem, hanem már talált is magának egy profi lovat. 

-Á! Látom megtaláltad magadnak a lovat. Ráró. Szép név. Én Villámot választanám. Jó ló?

-Igen megtaláltam. 

-Az ő a legjobb lovunk.-válaszolt Josh.

-Oké, akkor én Villámot kérem, apa pedig Ráró-t.-gyorsan felnyergeltük őket, majd kivezettük őket.

-Apu! Terep mehet?-ültem fel Villámra.

-Felőlem.

-Fel vagytok készülve? Veletek megyek oké?-jött oda Josh.

-Igen. Én jól tudok lovagolni, és apu is. Okés gyere velünk.-egyeztem bele. Josh felnyergelt egy Csillag nevű lovat, majd felült rá.

-Gyí Villám!-ütöttem meg finoman a farát a pálcával. Elkezdett futni. Szélsebes, nem hiába Villám a neve. Apuék kicsit lemaradtak, ezért megvártam őket.

-Hó!-húztam meg a kantárt. Villám megállt.-Josh! Ez a ló tényleg gyors!

-Nekem mondod! Alig bírtunk utolérni.

-Oh. Bocsi. Apa bírod?

-A tempót igen.-nevetett.

-Okés. Akkor mehetünk vissza? Mert már három óra.-pillantottam a telefonomra, mivel otthon beletettem a zsebembe.

-Jó. Menjünk.-fordult meg Josh. Mi is követtük a példáját.

-És? Mi újság van veletek?-kérdezte miután odaértünk mellé.

-Holnap költözök Londonba.-jelentettem ki nagy büszkeséggel, de mikor leesett, hogy nem mondtam még neki, lefagyott a vigyor az arcomról.-Figyu. Bocsi, hogy eddig nem szóltam. Kiment a fejemből. Ki kell iratkoznom a lovaglásokról.

-Hát. Sajnálom. Kicsit ledöbbentett. De már késő, nem igaz?

-De.-válaszolt helyettem apa. 

-Hát akkor. Viszlát Lisa.-ölelt meg, miután leszálltunk a lovakról, mert idő közben odaértünk az istállókhoz. 

-Viszlát Josh.-öleltem vissza. Megpaskoltam Villám hátát és Ráróét is, majd elindultunk hazafelé. Hazafele nem szólaltunk meg. Én a telefonomat bújtam, és 1D-s híreket néztem, hogy mi van velük. Néhányon röhögnöm kellett. Mikor hazaértünk egyből felmentem a szobámba átöltözni, mert szó szerint ló szagom volt. Ezt vettem fel a még előmaradt ruháimból: 

Magam elé vettem a laptopom, majd felmentek Skype-ra. Ahogy felléptem, már Lucy hívott is videó chat-en. 

-Szióka!-szólaltam meg.

-Szia! Beveszem Nessi-t is!

-Okés!

-Na mizujs van csajok?-szólalt meg Ness.

-Semmi különös. Veled?-válaszoltuk szinte egyszerre Lucy-val, majd elnevettük magunkat. 

-Semmi se. Ti összepakoltatok már?

-Igen.

-Naná! Még az 1D-s posztereimet is!-válaszoltam vigyorogva.

-Te is! Én is!-ugrált a kamera előtt Ness.

-Én is!-kiabált Lucy.

-Hány óra? Ja itt a telóm.-kérdeztem, majd elmosolyodtam.-Hat. Ideje lenne mennem. Sziasztok! Holnap korán kelünk és reggel találkozunk! Puszillak titeket!-mondtam, majd dobtam feléjük egy puszit. 

-Szia!-köszöntek egyszerre. Kiléptem Skype-ból, majd lebattyogtam anyuhoz. 

-Mi a kaja? Éhes vagyok!-mentem a konyhapulthoz. 

-Ami délben. Amúgy milyen volt a lovaglás?

-Jó. Elmondtam Josh-nak, az istállófiúnak, hogy elköltözöm. Villámon, a legjobb lovukon lovagoltam, apa pedig Rárón, a második legjobb lovukon. Terepre mentünk.-mondtam el ezt, miközben ettem a levest. Miután megettem, mentem a tésztáért.

-Akkor biztos jó volt.

-Nagyon.-mondtam teli szájjal, mire anyu felnevetett. Megettem a tésztát is, majd ittam egy pohár vizet. Hét óra lett, mire megkajáltam. Felmentem a szobámba, majd bekapcsoltam a TV-t. A Disney Chanel-en volt, és pont 1D volt benne! Sikítani akartam, és ki is jött. Még utána egy ilyen is: A TV-ben van az 1D! Anyuék jó hogy nem nyitottak be. Szerencsém volt. Leültem és azt néztem még másfél órán keresztül, mert pont akkor kezdődött, amikor feljöttem a szobámba. Végignéztem, majd előkaptam a pizsimet, befutottam a fürdőbe. Gyors lezuhanyoztam, majd magamra kaptam a pizsamám. Odabattyogtam a lépcső tetejéhez, majd lekiáltottam.

-Anyu! Apu! Elmentem aludni!

-Oké!-csak ennyi volt a válaszuk. Becammogtam a szobámba, majd bevágódtam az ágyba. Beállítottam az ébresztőt a telefonon, majd beledugtam a fülhallgatót, és zenét hallgattam. Olyan fél tíz körül elnyomott az álom. 

~Szereplők~

Sziasztok! Meghoztam a Szereplőket. Bocsi, hogy nem tegnap. :) De itt van. Jó olvasást ehhez. A következő rész valószínű hogy a Csütörtökre fent lesz, de lehet hogy előbb. Ha nem, akkor majd szólok. :) *Niky*



Lisa Brown.(Alakítja: Emma Watson) Tizennyolc éves.Minden álma, hogy találkozzon a(z) One Direction-nal. Nagy Directioner. Kedvence Niall. Magyarországon laiki, de nem sokáig, mert kiköltözik hamarosan Londonba. 

Lucy Clark. (Alakítja: Phoebe Tonkin) Ő is tizennyolc éves. Ő is szereti a(z) One Direction-t. Kedvence Liam. Ő is kiköltözik Lisa-val együtt London-ba.

Nessi O'neil. (Alakítja: Selena Gomez) Tizenhét éves. Ő is szereti a(z) One Direction-t. Ő is kiköltözik Lisa-val és Lucy-val London-ba. 

Niall Horan. Húsz éves. A(z) One Direction tagja. Szeret focizni. 

Louis Tomlinson. Huszonkét éves. Focizik és énekel. A(z) One Direction tagja. Párja Eleanor Clader.

Zayn Malik. Huszonkét éves. Szeret focizni. A(z) One Direction tagja. (A blogban szingli lesz.)

Liam Payne. Huszon egyéves. A(z) One Direction tagja. Szeret focizni. (A blogban ő is szingli lesz.)

Harry Styles. Húsz éves. Szeret focizni. A(z) One Direction tagja. 

Bemutatkozáshoz hasolnó

Sziasztok! Én Niky, fogom nektek hozni a részeket. Szeretnék bemutatkozni. Szeretem a(z) One Direction-t. Ők a mindenem. :) Kedvencem Niall, Louis és Zayn, de mindannyiukat szeretem. ;)A blog is róluk fog szólni, pontosabban Niall-ről, Zayn-ről és Liam-ről. De nem is húzom tovább a szót. Ezennel megnyitom a Stole My Heart című blogomat!  Jó olvasást a részekhez! :) (Még ma fent lesznek remélem a szereplők.) :)
Puszi: *Niky*