Reggel korán keltem. Egyrészt nem tudtam aludni, másrészt a munkakeresés miatt. Ezt vettem fel:
Azért ezt a ruhát választottam, mert munkát keresni nem mehetek olyan itthoni, vagy bulizós ruhákba. Lementem a konyhába. A lányok már lent voltak. Lucy ruhája:
Ness ruhája:
-Jó reggelt lányok!-köszöntem nekik.
-Reggelt!-köszöntek vissza icsit kómásan. Én fel voltam dobva, mivel holnap megyünk 1D koncertre.
-Hé! Ne legyetek már ilyenek!Holnap 1D koncert!-ugráltam be a nappaliból a konyhába.
-Jé! Tényleg! Köszi hogy szólsz! Máris jobb a kedvünk!-álltak fel, majd odajöttek k is a konyhába.
-Mit együnk reggelire? Mert én arra gondoltam, hogy beülhetnénk a Nando's-ba.-adta az ötletet Ness.
-Jó! Akkor menjünk!-felvettük a cipőnket, megfogtuk a táskáinkat, majd megindultunk a Nando's felé, habár nemnagyon tudtuk merrefelé van. Néha megálltunk és megkérdeztünk egy embert, hogy merre van a Nando's. Nagy nehezen, de odataláltunk. Beálltunk a sorba. Kb úgy hárman lehettek előttünk. Mikor sorrakerültünk, én rendeltem egy pizza-t, nagy Cola-t és egy kávét. A lányok is pizza-t kértek. Üdítőből Ness narancsot, Lucy pedig szőlőt kért. Megkaptuk a rendelést, majd kerestünk egy asztalt, ahova leülhetünk. Pont az ablak mellett találtunk is. Az otthoni kedvenc kajáldánkban is mindig ablak mellett ültünk. Szokásunk mondani, hogy mi "ablakpártiak" vagyunk. Ezen mindig röhögünk. Megettük a pizzákat, megittuk az üdítőket. Elindultunk munka után nézni. Mind a hárman sminkesnek tanultunk, ezért olyan szalonokba mentünk, ahol felvétel volt. Mindegyikünk beszélte az angolt profin, mivel szerencsénk volt Mrs. Swan-hez, és ő full angol. Ezért tudunk olyan jól angolul. Odaértünk egy üzlethez. Bementünk, megkerestük a főnök irodáját. Bekopodtunk.
-Igen?-hangzott persze angolul a válasz.
-Jónapot. Szeretnénk munkára jelentkezni. Mindhárman.-válaszoltam angolul.
-Hány évesek vagytok?
-Én tizennyolc, Lucy is, Ness pedig tizenhét. Az én nevem amúgy Lisa.-nyújtottam a kezem. Kezet fogtunk mind a főnökkel.
-Az enyém. Mark Mecguier.
-Örvendünk.-mondta Ness.
-Akkor mikor tudnának kezdeni?-kérdezte kedvesen.
-Kérem, ne tegezzen minket. Mi vagyunk a munkások. Akár most is.-válaszoltam mosolyogva.
-Okés. Akkor ha akartok akkor próbaidőre felveszlek titeket. Az nálam Egy-két nap.
-Rendben. Akkor mikor jöjjünk?-kérdezte Lucy.
-Holnap reggel Nyolc megfelel?
-Öhm. Persze. De este meddig kell lennünk? Mert igazság szerint koncertre megyünk.
-Neketek csak délig kell ittlennetek.
-Köszönjük! Akkor holnap!-mentünk ki.
-Sziasztok!-köszönt el. Kimetnünk az ajtón, ki az épület elé. Megkönnyebbülve fújtuk ki a levegőt, amit az idegesség alatt gyűjtöttünk össze.
-Ez lerendezve!-áradt mindegyikünk arcáról a megkönnyebbülés.
-Hány óra?-kérdeztem.
-Egy. Délután egy kereken.-válaszolt Lucy.
-Akkor azért vagyok éhes!-mondtam, de a vége már röhögés lett.
-Na menjünk együnk valamit.
-De először be kéne vásárolni Nessi!-nevettem.
-Ja! Tényleg!-majd elnevette magát.-Akkor vásároljunk és utána menjünk haza enni.-elindultunk a boltba. Nem messze volt az üzlettől, ahol dolgozni fogunk. Bementünk a boltba. Fogtunk egy kocsit, telepakoltuk Pizzával, vajjal, kenyérrel, tejjel, kakaóporral, kiflivel, zsemlével, cukorral, kávéval, szalámikkal. Vettünk egy karton CocaCola-t, narancslevet, szőlőlevet, majd beálltunk a sorba. Felpakoltunk a futószalagra, fizettünk, visszadobáltuk a cuccost a kocsiba és mentünk is. Alig bírtuk kitolni a kocsit. A bolt előtt ahol a kocsik vannak kiszedtük a szatyrokat, majd én visszatoltam a kocsit a helyéte. Fogtunk egy taxit féluton, mert már leszakadt a kezünk. Betettünk mindent a taxi csomagtartójába, mi pedig bevágódtunk házra. Bediktáltuk a címet, majd elindultunk. Hazaértünk. Nagynehezen kiszedtük a csomagokat, a sofőr persze hogy nem segített. Kifizettem az utat, majd becipeltük a szatyrokat. Ránéztem az órára. Fél három. Szuper. Olyan éhesek voltunk, hogy alig álltunk a lábainkon. Na meg persze el is voltunk fáradva. Elpakoltuk volna a cuccokat, csak lusták voltunk. Ezért inkább csak feltettük őket a konyhapultra, márha azt lehet feltevésnek mondani. Inkább mondom feldobálásnak. Kikutattuk belőlük azt a kaját ami nekünk tetszett, majd falatoztunk. Negyed négy volt mikor végeztünk a kajálással. Ledőltünk a kanapéra, bekacsoltuk a tévét. Éppen kapcsolgattuk a csatornákat, amikor egy olyan csatornához értünk, amin az 1D adott interjút. Azonnal bámulni kezdtük a tévét kimeredt szemekkel. Mikor bejelentették, hogy holnap koncertet adnak a O2 arénában ugráltunk, mert az első sorba szóltak a jegyeink. Miután lenyugodtunk visszaültünk a helyünkre, majd tovább néztük az adást. Kb hat óráig a tv előtt ülhettünk. Gondoltam úszok egyet.
-Jöttök úszni?-kérdeztem őket.
-Aha!-pattantak fel. Felmentünk a szobáinkba, átvettük a rucikat. Ez az enyém:
Lucy-é:
Ness-é:
Kimentünk a kertbe, persze vittünk ki törölközőt is. Én ugrottam be elsőként. A víz pont jó volt.
-Gyertek!-fröcsköltem rájuk a vizet. Bejöttek, majd "vizcsatába" kezdtünk. Mindenki bukott fel-alá a vízben. Mindenki fröcskölt mindenkit, közben pedig jókat röhögtünk. Hétig bent voltunk a vízben.
-Én elmegyek aludni szerintem.-Szoltam a csajoknak, majd kimentem a konyhába.
-Mi is megyünk!-kiabáltak. Felmentem a szobába, átvettem a fürdőruhát pizsamára, majd még szóltam a lányoknak, hogy bementem aludni. Gondoltam megnézem FB-t és Twitter-t. Face-n egy csomo új kép a srácokról. Szupi! Végignéztem őket, majd kiléptem fb-ből. Átléptem Twitterre. Plussz húsz követő. Ez az! Megnéztem a híreket. A srácok is írtak ki a holnapi O2 arénai koncertről. Miután megnéztem mindent amit akartam kiléptem Twitterből. Kinyomtam a laptopot, odatettem a helyére, majd irtam anyunak egy üzenetet, hogy:
Megérkeztünk. Már találtunk is munkát. Egy szalonban. Mindhármunkat még csak próbaidőre vettek fel. Puszi: Lisa, Nessi, Lucy. xxElküldve. Kész. Letettem a telefont a helyére. Betakatram magam, átfordultam a másik oldalamra, majd olyan nyolc óra körül elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése