Reggel arra ébredtem, hogy valaki kopog az ajtómon.
-Ki az?-mondtam félig kómásan.
-Anyu. Csak annyit akarok mondani, hogy igyekezz, mert holnap megyünk Londonba. Ugye nem felejtetted el? Még el is kell pakolnod, fel kell hívnod Lucy-t és Nessi-t is.-nyitotta be az ajtót.
-Oh, tényleg. Köszi hogy szóltál!-másztam ki az ágyamból. Miután kiment a szobámból, odabattyogtam a szekrényemhez, majd elkezdtem válogatni a ruháim között. Végül ez mellett döntöttem:
Gyorsan magamra kaptam, bementem a fürdőbe, magamra dobtam egy minimális sminket, lófarokba kötöttem hosszú barna hajam, majd visszamentem a telefonomért a szobámba. A szobám nem nagy szám. Van benne egy ágy, egy asztal, íróasztal, TV. Nemrég kaptam anyuéktól egy laptopot, aminek nagyon örültem, mert az ember nem minden nap kap egy laptopot, méghozzá a legszebbet. Megfogtam a telefonom, majd tárcsáztam Lucy számát. Kicsöng.
-Szia Lisa! Mizu?-szólt bele.
-Szia. Ugye nem felejtetted el, hogy holnap megyünk Londonba??
-Nem! Persze hogy nem! Egy ilyen történelmi eseményt soha nem felejtenék el! De most pakolok, úgyhogy leteszem. Holnap előttetek találkozunk nyolckor! Puszi!
-Okés. Szia, puszi!-tettel le. Jöhet Nessi. Kicsöng.
-Szia Lisa!-kiabált bele a telefonba.
-Ne kiabálj légyszi!-nevettem.
-Jó-jó csak izgatott vagyok a holnap miatt.-vette lejjebb a hangerőt magán.
-Én is. Ezek szerint nem felejtetted el.
-Hogy felejthetném el! A holnap egy történelmi nap lesz!
-Lucy is ezt mondta, idézem "Egy ilyen történelmi eseményt soha nem felejtenék el!"-utánoztam Lucy hangját.
-Haha! Ez jó volt.-nevetett.
-Tudom.
-De én leteszem, mert pakolok. Holnap előttetek nyolckor! Szia!
-Oké! Szia!-ezek annyira egyformákat beszéltek. Mintha betanulták volna. Mind egy. Mosolyogtam egyet, majd elkezdtem pakolni. Elővettem egy bőröndöt, majd telepakoltam ezekkel a ruhákkal:
És még sok ilyet. Elővettem egy másik bőröndöt is, amibe beletettem a cipőimet:
Miután mindent bepakoltam, és a sminkes táskát is odatettem a bőröndök mellé. Odaálltam a(z) One Direction-ös posztereim elé, és azokat kezdtem el leszedni. Miután leszedtem őket, elővettem egy mappát, majd beraktam azokba, a mappát pedig betettem az egyik bőröndbe hogy ha odaértünk, akkor ki tudjam rakni a falra őket. Lebattyogtam a konyhába ebédezni, mert már dél volt, mikor végeztem.
-Jó reggelt kicsim!-jött oda apu, majd egy puszit nyomott a fejemre. Igen. Ez az én jó öreg apám.
-Reggelt. Mi a kaja?
-Kedvenced! Paradicsom leves, és krumplis tészta!-kiabált anyu a konyhából. Gyorsan odafutottam hozzá, majd megöleltem.
-Köszi!-mondtam, miközben elővettem egy tányért, és teleszedtem paradicsomlevessel. Leültem az asztalhoz, majd enni kezdtem.
-Apa, mikor mész dolgozni?-kérdeztem két nyelés közben.
-Majd holnap. Miért?
-Ja. Jó. Csak azon gondolkoztam, hogy elmehetnénk futni, vagy lovagolni.
-Futni. Inkább futni. Nem vagyok oda nagyon a lovakért.
-Miért?-néztem rá furán.
-Hát, apádat régen leejtette egy ló a hátáról, és eltört a lába, meg agyrázkódása lett, mert terepen esett le róla.-tette oda elém a krumplis tésztát anyu, mert idő közben végeztem a levessel.
-Az nem jó.
-Nos, igen. Ezért. De azt hiszem, most már ideje megint megpróbálni. Tudod mit? Inkább menjünk el lovagolni. Terepre! Együnk, és mehetünk is. Tudok egy jó lovagló helyet.
-Öhm... Oké.-gyorsan megettem a kaját, majd felmentem a szobámba átöltözni egy lovaglóruhába, mert lovaglóóráim is vannak minden Szerdán és Csütörtökön, de csak máig, mert holnap megyünk a csajokkal Londonba. Ez a ruhám:
Gyorsan felkaptam magamra, majd lefutottam. Apu már kész volt. Ő rajta is lovagló ruha volt. Beültünk a kocsiba, majd a legrövidebb úton a lovagló iskolához mentünk. Mikor odaértünk Josh, a lovászfiú fogadott minket.
-Sziasztok.-köszönt.
-Szia. Jöttünk lovagolni.-mondtam.
-Apud is lovagol? Nem is tudtam.
-Igen-adtam rövid választ.-De akkor kezdjük is. Én profi lovat kérek magamnak, a legjobbat légyszi. Apu te melyiket kéred?-fordultam volna apu felé, de nem volt mellettem, hanem már talált is magának egy profi lovat.
-Á! Látom megtaláltad magadnak a lovat. Ráró. Szép név. Én Villámot választanám. Jó ló?
-Igen megtaláltam.
-Az ő a legjobb lovunk.-válaszolt Josh.
-Oké, akkor én Villámot kérem, apa pedig Ráró-t.-gyorsan felnyergeltük őket, majd kivezettük őket.
-Apu! Terep mehet?-ültem fel Villámra.
-Felőlem.
-Fel vagytok készülve? Veletek megyek oké?-jött oda Josh.
-Igen. Én jól tudok lovagolni, és apu is. Okés gyere velünk.-egyeztem bele. Josh felnyergelt egy Csillag nevű lovat, majd felült rá.
-Gyí Villám!-ütöttem meg finoman a farát a pálcával. Elkezdett futni. Szélsebes, nem hiába Villám a neve. Apuék kicsit lemaradtak, ezért megvártam őket.
-Hó!-húztam meg a kantárt. Villám megállt.-Josh! Ez a ló tényleg gyors!
-Nekem mondod! Alig bírtunk utolérni.
-Oh. Bocsi. Apa bírod?
-A tempót igen.-nevetett.
-Okés. Akkor mehetünk vissza? Mert már három óra.-pillantottam a telefonomra, mivel otthon beletettem a zsebembe.
-Jó. Menjünk.-fordult meg Josh. Mi is követtük a példáját.
-És? Mi újság van veletek?-kérdezte miután odaértünk mellé.
-Holnap költözök Londonba.-jelentettem ki nagy büszkeséggel, de mikor leesett, hogy nem mondtam még neki, lefagyott a vigyor az arcomról.-Figyu. Bocsi, hogy eddig nem szóltam. Kiment a fejemből. Ki kell iratkoznom a lovaglásokról.
-Hát. Sajnálom. Kicsit ledöbbentett. De már késő, nem igaz?
-De.-válaszolt helyettem apa.
-Hát akkor. Viszlát Lisa.-ölelt meg, miután leszálltunk a lovakról, mert idő közben odaértünk az istállókhoz.
-Viszlát Josh.-öleltem vissza. Megpaskoltam Villám hátát és Ráróét is, majd elindultunk hazafelé. Hazafele nem szólaltunk meg. Én a telefonomat bújtam, és 1D-s híreket néztem, hogy mi van velük. Néhányon röhögnöm kellett. Mikor hazaértünk egyből felmentem a szobámba átöltözni, mert szó szerint ló szagom volt. Ezt vettem fel a még előmaradt ruháimból:
Magam elé vettem a laptopom, majd felmentek Skype-ra. Ahogy felléptem, már Lucy hívott is videó chat-en.
-Szióka!-szólaltam meg.
-Szia! Beveszem Nessi-t is!
-Okés!
-Na mizujs van csajok?-szólalt meg Ness.
-Semmi különös. Veled?-válaszoltuk szinte egyszerre Lucy-val, majd elnevettük magunkat.
-Semmi se. Ti összepakoltatok már?
-Igen.
-Naná! Még az 1D-s posztereimet is!-válaszoltam vigyorogva.
-Te is! Én is!-ugrált a kamera előtt Ness.
-Én is!-kiabált Lucy.
-Hány óra? Ja itt a telóm.-kérdeztem, majd elmosolyodtam.-Hat. Ideje lenne mennem. Sziasztok! Holnap korán kelünk és reggel találkozunk! Puszillak titeket!-mondtam, majd dobtam feléjük egy puszit.
-Szia!-köszöntek egyszerre. Kiléptem Skype-ból, majd lebattyogtam anyuhoz.
-Mi a kaja? Éhes vagyok!-mentem a konyhapulthoz.
-Ami délben. Amúgy milyen volt a lovaglás?
-Jó. Elmondtam Josh-nak, az istállófiúnak, hogy elköltözöm. Villámon, a legjobb lovukon lovagoltam, apa pedig Rárón, a második legjobb lovukon. Terepre mentünk.-mondtam el ezt, miközben ettem a levest. Miután megettem, mentem a tésztáért.
-Akkor biztos jó volt.
-Nagyon.-mondtam teli szájjal, mire anyu felnevetett. Megettem a tésztát is, majd ittam egy pohár vizet. Hét óra lett, mire megkajáltam. Felmentem a szobámba, majd bekapcsoltam a TV-t. A Disney Chanel-en volt, és pont 1D volt benne! Sikítani akartam, és ki is jött. Még utána egy ilyen is: A TV-ben van az 1D! Anyuék jó hogy nem nyitottak be. Szerencsém volt. Leültem és azt néztem még másfél órán keresztül, mert pont akkor kezdődött, amikor feljöttem a szobámba. Végignéztem, majd előkaptam a pizsimet, befutottam a fürdőbe. Gyors lezuhanyoztam, majd magamra kaptam a pizsamám. Odabattyogtam a lépcső tetejéhez, majd lekiáltottam.
-Anyu! Apu! Elmentem aludni!
-Oké!-csak ennyi volt a válaszuk. Becammogtam a szobámba, majd bevágódtam az ágyba. Beállítottam az ébresztőt a telefonon, majd beledugtam a fülhallgatót, és zenét hallgattam. Olyan fél tíz körül elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése